Teknős Miklós Budapesten született 1957-ben. Az érettségi után fényképész szakmunkás iskolát végzett, majd egy évig a Magyar Nemzeti Galériában múzeumi fotográfusként dolgozott. 1979-től 1984-ig a Magyar Mezőgazdaság című hetilap, utána a Népszava, és 1990-től a Népszabadság munkatársa.

Szakmai díjai: a Magyar Sajtófotó Pályázaton elnyert rangos díjak mellett, Ember és könyv I. díj (1978), Munkácsi Márton díj (1998), Arc Óriásplakát pályázat II. díj (2001)

Ringier Az év fotója 2005 II. díj (2006), Pulitzer Emlékdíj (2006), Az év képe Ringier díj (2007), Százféle rendszerváltás különdíj (2009)

Szemember

Évek óta ő az én szemem, Teknős Miklós.

A Népszabadságban hetente megjelenő közleményeimet több mint fél évtizede az ő fotográfiái illusztrálják. Teknős Mikivel behunyt szemmel is tudok dolgozni, ő néz helyettem.

Mi több, lát is. És ez a nagy dolog. Mert az, hogy jó képeket készít, hogy nagyon jókat, hogy nagyon „tudja a szakmát” az magától értetődik; a Népszabadság fotórovatában ez alapkövetelmény. De az én szememmel látni, azt nem tudom, melyik iskolában tanítják. Ő mindenesetre megtanulta valahol.

Mikor együtt ténykedünk valami templomban, kocsmában, malomban vagy börtönben, legtöbbször nekem is akad feladatom, de azért óhatatlanul figyeltem is, ő hogyan dolgozik. Mindenekelőtt alázattal és kíváncsisággal. Büszke alázattal és soha nem tolakodó kíváncsisággal.

Alázattal a szakma és alázattal az ember iránt, aki lencséje elé kerül.

Miklós évtizedek óta minden áldott nap hozza az anyagot, teljesíti a penzumot, gyűri az ipart, végzi a kulimunkát.

Napilapnak napimunkása; a mindenkori mai napot rögzíti naponta.

És mégsem a mának él, mégsem a mának lát, mégsem a mának veszi a mát le.

Hosszútávfotós.

Újliótváros legnagyobb fotósa, mert az ő képeiből sugárzik legjobban, legszebben, leghívebben Újlipótváros lelke.

Bächer Iván

Részlet a Megyek Budára című könyvből

Mindent a végtelenségig lehet írni, minden kimeríthetetlen: egy csokor virág és egy hatalmas ország, egy szál ember és egy metropolis; mindről egyként lehet írni három kötetes trilógiát és egy flekkes szösszenést.

Újlipótváros jelene és históriája is csak – bocsánat a lopott hasonlatért – egy ilyen feneketlen kút, amelyből az idők végeztéig lehet meregetni a történeteket. Harmincezernyi ember, több ezer ház, üzlet, intézmény, neves és névtelen hely, látható és láthatatlan nevezetesség. Egy-egy nagyobb házmonstrumában nagyközségnyi ember él, akiknek mind-mind egyenkénti élete is kész regény.

Bolond, aki teljességre tör, és én nem vagyok bolond, vagy ha mégis, hát másként. Dehogyis lehet itt mindent megírni, meg se próbálom; szemezgetek csupán, csak arról referálok, ami elém bukkan, amibe belebotlok, vagy amit az orrom alá dugnak barátaim, akikből – hál istennek – bőségesen el vagyok látva itt.

Bächer Iván

Teknős Miklós fotókiállítása

2010. október 19-étől november 13-ig
CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesbolt
1137 Budapest, Szent István körút 26.
hétköznapokon 10-19 óráig, szombaton 10-14 óráig.