Sándor Pusztai
Pusztai Sándor 1899. november 30-án született NyÃregyházán, Pelach Sándor néven, a család hét gyermeke közül elsÅ‘ként. Ifjú korában szeretett énekelni, egy idÅ‘ben az operaénekesi pálya iránt érdeklÅ‘dött.
Édesapja ennek nem örült, mondván, ő nem nevel urakat! Mivel szülei ebben az időben különböző fürdőket és strandokat béreltek, üzemeltettek (Pünkösdfürdő, Csillaghegy) végül az úszómesteri pálya mellett kötött ki. Abban az időben az úszómester nemcsak a medencékben fürdőzők biztonságára ügyelt, hanem úszásoktatással is foglalkozott. Később, amikor édesapjuk elhagyta a családot, mind a heten Pelachról Pusztaira cserélték a vezetéknevüket. Az első világháború idején katona volt, majd ismét fürdőkben dolgozott.
Az 1930-as években a Gellért-fürdÅ‘ben volt úszómester, az akkori társadalmi elit kedvelt helyén. Ezekkel a hÃrességekkel szinte naponta találkozott, többségükkel beszélÅ‘ és köszönÅ‘ viszonyban volt. Mivel hobbija a fotózás volt, Ãgy adta magát a lehetÅ‘ség, hogy folyamatosan, éveken keresztül fényképezze ezeket az embereket. Ennek eredményeként több mint 600 db bélyeg nagyságú fotókontakt és a hozzájuk tartozó 3 x 4,5 cm-es negatÃv maradt utána.
A gyűjtemény képein található Ãrások, dedikációk tanúsága szerint ajándékba is adott ezekbÅ‘l a modelleknek. ValószÃnűleg látta, hogy érdemes foglalkoznia ezekkel a fotókkal, ezért albumba gyűjtötte a képeket. Azután a második világháború háborút és az 56-os forradalmat néhány dobozban vészelték át ezek a kincsek. Gyűjteményét folyamatosan nézegette, rendszerezte.
A második világháborút Budapesten töltötte, és amÃg csak lehetett dolgozott. Életvidám, családszeretÅ‘ ember volt, testvéreit Å‘ iskoláztatta. A velük való folyamatos törÅ‘dés, a háború, és bohém életvitele miatt késÅ‘n nÅ‘sült. Egy 14 évvel fiatalabb lányt vett feleségül, aki szintén a fürdÅ‘ben dolgozott. Fia, édesapám születésekor már 45 éves volt. IdÅ‘s korára szolid, csöndes ember lett, aki imádott Velence-fürdÅ‘i kertjében dolgozgatni és a tavon csónakázni.
Miközben ezeket a képeket nézegetem, érzem, tudom mire gondolhatott, mire emlékezhetett idÅ‘s korában magányos és nyugodt perceiben, óráiban. 1978. február 15-én halt meg Balatonfüreden a szÃvkórházban, éppen egyszülött fia 34. születésnapján.
A gyűjtemény több évtizeden keresztül háborÃtatlanul pihent elÅ‘bb édesapám majd az én szekrényemben, mÃgnem egyszer csak elkezdett fontossá válni, hogy másoknak is megmutassam.
Pusztai Enikő
Pusztai Sándor fotókiállÃtása 2012. május 11-tÅ‘l látható a Mai Manó Házban.