Képalkotás 2
Képek nagyíthatósága és élessége
Mind a négy vizsgált gép tökéletesen alkalmas a szokásos 10*13,3-15 cm-es nagyításokra. Sőt! Tulajdonképpen 18*24 cm-ig szinte minden, ezekkel a gépekkel készített kép szépen nagyítható. Örökös vita van arról, hogy hány megapixel kell ekkora, meg akkora nagyításhoz. Ez sok mindentől függ. Függ az optikától, a megapixelek számától, a beépített processzorral (vagy utólag a számítógépen) elvégzett szoftveres élesítéstől, a témától, a levegő páratartalmától, az élességállítás sikerességétől, a rendelkezésre álló fénymennyiségtől és még sorolhatnám. Ha eltekintünk a sok szakmai blablától, akkor röviden azt mondhatjuk, hogy ezen gépek "jó" képeit 18*24 cm-ig minden további nélkül lehet nagyítani.
Ha csak a képek élességét vizsgáljuk, a Canon egy kicsit jobban teljesített, mint a többi gép. Az ImpressCam lágyabb képet alkot az átlagnál, de utólagos számítógépen történő élesítéssel a szokásos képeknél eléri a Kodak vagy az Olympus élességét. Ezek a különbségek csak a szokásost lényegesen meghaladó, 18*24 cm-es nagyításnál tünnek elő és nem szabad szemmel, hanem nagyítóval vizsgálva azt. Kisebb nagyítások esetén észrevehetetlenek.
Az ImpressCam rendelkezik egy különlegességgel: interpolálással képes a valódi felbontásánál nagyobb, 5,5 MP-es képet is készíteni. Kipróbáltuk, mivel a szakirodalom azt mondja, hogy nagy nagyítások esetén a tömörítést megelőző interpoláció egy kicsit tényleg javítja a nagyíthatóságot. Lehet, hogy ez így van, de mi szemmel nem láttunk különbséget.
Képek színei és a fehéregyensúly
A szakma és az átlagfelhasználók között állandó vita van arról, hogy melyik a jobb kép: a világot egy kicsit megszépítő, a színeket teltebben mutató, vagy a szikár mérési értékekhez ragaszkodó és a világot olyan fakónak mutató, amilyen az valójában. A négy gép esetén is fel lehet állítani egy ilyen skálát. A Canon a szikár valóság híve, például notebook-on szemlélve a képeket a színei kimondottan fakónak tünnek. Persze színhelyes monitoron változik a helyzet, ám ilyennel nem mindenki rendelkezik. Az Olympus egy kicsit már szépít a valóságon, a Kodak még jobban, és az ImpressCam még a Kodaknál is egy kicsit telítettebb. Komolyabb színtévesztést egyszer tapasztaltunk: egy örökzöld közeli felvételén az Olympus kékes irányba tévedett. Persze számítógépen ezt utólag könnyen lehet korrigálni.
Összeségében mindegyik gép eléggé színhelyes, csak a színek teltségében (szakszóval: szaturációjában) különböznek. Végeztünk egy közvélemény kutatást, és a kicsi, szigorúan nem szakmai közönség véleménye szerint a Kodak és az ImpressCam tetszett jobban az átlagembereknek. A szakemberek valószínuleg a másik kettőre szavaznának, de ebben a tesztben az átlagfelhasználóra hallgatunk.
Noha a képek készítésekor az automatikus fehér-egyensúlyt használtuk, lehetnek olyan különleges szituációk (főleg amikor a képen nincs egyetlen fehér felület sem), amikor az automatika téved és ekkor jobb kézzel beállítani a gépet. Ezt az opciót mindegyik gép tudja, a Canon még többféle fénycső színt is kezel.
Képek elmentése és tárolása
Három gép olcsó SD kártyával müködik, az Olympus a drága xD kártyát használja. A tömörítési mérték a Kodak esetén nem változtatható és meglehetősen erős, ez nagy nagyításoknál, az eros mesterséges élesítéssel együtt pikkelyszerü, nem természetes felületet ad. Az Olympus és a Canon legkisebb tömörítései már pazarlóak: az ebben a kategóriában elvárt amatőr szinten még 18*24-es nagyításnál sincs ezekre szükség, csak foglalják a helyet a drága kártyán; náluk érdemes a két csillaggal, illetve HQ-val jelölt fokozatot beállítani. Ez az ImpressCam két és három csillagos fokozata között helyezkedik el, így ezt a gépet is ezek valamelyikével jó használni.
Egy-egy 3 megapixeles kép - függoen a témától - a jó nagyíthatóságot még biztosító tömörítési mértéken 600 KB és 1,2 MB között van, így egy 256 MB-os kártyára közel 300 kép fér fel, ami szinte mindíg elég. A memória kapacitása azért is érdekes, mert ha egy-egy kép különösen jól sikerül és kedves nekünk, akkor arról szeretnénk nagyítást készíteni, ezért nem javasoljuk a gépkönyvek mindegyikében megemlített alacsonyabb felbontású (1,3 MP-es, 0,3 MP-es, stb.) üzemmódokat, bármennyire is több kép tud úgy egy kártyára felkerülni. Az előbb említett kb. 300 kép általában több órás rendezvények, események minden kis részletének megjelenítésre elegendő.
Témák, manuális beállítások
Mindegyik gépben legtöbbször az általános automatikus üzemmódot használtuk. Ezen felül a Canon még vagy 10-féle, az ImpressCam ötféle, a Kodak és az Olympus még háromféle üzemmódot tud a makro és video üzemmódokon felül. Az üzemmód kiválasztása tárcsával történik a gépek többségén, kivéve az ImpressCam-et, ahol kényelmetlenebbül, menün keresztül lehet ezt elérni. Viszont egyedül az ImpressCam-nél lehet állítani a képélességet: lágy, normál és kemény értékekre. A lágy az tényleg lágy: portréknál eltünteti a zavaró rendellenességeket az arcról. A kemény azért nem annyira kemény: az eleve lágyabb objektív rajzolat miatt érdemes a gépet ezen a fokozaton üzemeltetni, de még így is utólag a számítógéppel sokat lehet a képélességen javítani (ha ez a cél). A tesztképek normál álláson készültek, ám úgy tünik, jobb lett volna a kemény állást használni.
Makro
Ezen az álláson lehet közeli képeket készíteni. A Canon széles látószögben már 5 cm-től kb 170 cm-ig, tele állásban meg 30 cm tárgytávolságtól tud élességet állítani 45 cm-ig, azaz egy viszonylag szük tartományban. Az ImpressCam 8-9 cm-től a végtelenig hajlandó makro módban élesre állni, de csak széles látószögben, a zoom ekkor nála nem müködik. A Kodak széles látószögben 13 cm-től a végtelenig, tele állásban 30-70 cm között állítja élesre a tárgyakat. Az Olympus makro módban széles látószögben 12 cm-től, tele állásban 45 cm-től hajlandó élesre állni, és mindkét esetben kb. 4 méterig állhat élesre a kép. Az Olympusnál létezik egy szupermakro üzemmód is, akkor széles látószögben kb. 2 centiméterről fel lehet venni - persze erősen torzítva, és általában nem megfelelően kivilágítva (a lencse maga vet árnyékot) - a tárgyakat.
Szokásos közeli virág képeket készítve mind a négy gép kiválóan teljesített.
Filmfelvétel
Meggyőződésünk, hogy a rádiótelefont telefonálásra, a filmfelvevőt filmfelvételre, a fényképezőgépet fényképezésre érdemes használni. Ezek a fényképezőgépek is fényképek készítésére készültek, de a divat és a technika adta lehetősédek folytán mindegyik tud mozgóképfelvételt is készíteni. Azért aki valaha is filmezett vagy videózott, az komolytalannak fogja tartani ezeket a mozgóképeket, de szükség esetén - meglehetosen memória pazarló módon - lehet néhány rövidebb snittet készíteni.
A Canon (ők ugye videófelvevőket is gyártanak) háromféle felbontást kínál: 640*480, 320*240 és 160*120 pixeles felbontásokat. Hanggal együtt képes felvenni és lejátszani. A többi gép 320*240-es felbontást tud, az ImpressCam visszajátszható hanggal, a Kodak már nem tudja a hangot visszajátszani (de számítógépen meghallgatható), az Olympus meg egyáltalán nem is vesz fel hangot.
