Elsősorban a múlt század elején, az 1900-as évek korai szakaszában élt és alkotott fotóművészek.
Rövid bemutató leírások és fotók azokról a fotóművészekról, akik a fotzás korai, „hőskorában” alkottak és munkájukkal nagyban hozzájárultak a fotózás, a fotóművészet kialakulásához és fejlődéséhez.
A Magyar Rádió 1-es csatornáján, a Kossuth Rádió Regényes történelem című műsorában Fanto Bernát fényképész életéről, munkásságáról volt szó. A kecskeméti Fanto fotóról, a Luther-palota nevű evangélikus bérházban élő és dolgozó, zsidó fényképész család történetéről. Aki nem tudta élőben meghallgatni a műsort, az MTVA holnapján visszahallgathatja. Regényes történelem: Fanto Bernát Az MR1 Kossuth Rádió műsora 2016.…
Bővebben
André Kertész ajánlása fotósoknak. Egy gondolat arról, hogy melyik utat érdemes választani. Hobbi, vagy profi fotós szeretnél lenni?…
Bővebben
Brassaï, eredeti nevén Halász Gyula, magyar születésű francia fotóművész, festő, író, filmművész. Az örmény anyától és magyar apától származó művész 1899. szeptember 9-én született Brassóban. 1918 és 1922 között megszakításokkal képzőművészeti főiskolai tanulmányokat folytatott Budapesten, illetve Berlinben. Diplomájának megszerzése után, huszonöt évesen Párizsba ment szerencsét próbálni.…
Bővebben
1899. november 30-án született Nyíregyházán, Pelach Sándor néven, a család hét gyermeke közül elsőként. Ifjú korában szeretett énekelni, egy időben az operaénekesi pálya iránt érdeklődött. Édesapja ennek nem örült, mondván, ő nem nevel urakat! Mivel szülei ebben az időben különböző fürdőket és strandokat béreltek, üzemeltettek (Pünkösdfürdő, Csillaghegy) végül az úszómesteri pálya mellett kötött ki. Abban az időben az úszómester nemcsak a medencékben fürdőzők biztonságára ügyelt, hanem úszásoktatással is foglalkozott. Később, amikor édesapjuk elhagyta a családot, mind a heten Pelachról Pusztaira cserélték a vezetéknevüket. Az első világháború idején katona volt, majd ismét fürdőkben dolgozott.
…
Bővebben
A fotográfus Elkán László néven, Hódmezővásárhelyen született 1910-ben. Fiatalon, 18 évesen hagyta el Magyarországot, és egy éves bécsi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Itt 1939-ig egy bankban keresett megélhetést, majd egy magazin számára kezdett el cikkeket írni és fotókat készíteni. A világháború alatt a hadifogságban, majd az ellenállás alatt nyílt módja a művészetekkel foglalkozni: rajzolni, festeni kezdett. Ekkor vette fel az Hervé álnevet, melyet később művésznévként használt. A háború utáni időben aktív szakszervezeti és politikai tevékenysége mellett ismét rajzolt, festett, valamint magazinok számára fotózott. Pályája 1949-ben gyökeresen megváltozott: találkozott Le Corbusier-vel, aki az akkor épülő Marseille-i lakótömbje építkezéséről készített fotóit látva Hervét meghívta állandó fotósának. Hervé ettől kezdve szisztematikusan végigfotózta a jeles építész összes alkotását, és hamarosan számos meghívást kapott más kortárs építészektől is munkáik megörökítésére. Hervé életművének legnagyobb részét ezek a modern építészetről készített fotók teszik ki. Megbízást kapott azonban a Közel-Keleten, Indiában és Amerikában is, nyaralásai során pedig több ezer felvételt készített Franciaországban és Olaszországban.
…
Bővebben
A kolozsvári születésű Munkácsi Márton, azaz Martin Munkácsi (Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) a modern fotózsurnalizmus egyik legnagyobb úttörője, egyben korának legjobban fizetett sztárfotográfusa volt. Sikerének fő állomásain, Budapesten, Berlinben és New Yorkban olyan meghatározó magazinoknak dolgozott, mint a Pesti Napló, a Berliner Illustrirte Zeitung, a Harper’s Bazaar, a Life vagy a Ladies’ Home Journal. Sportolókat és táncosokat fényképezett, kivezette a divatfényképészetet a műteremből, és sajátos látásmódjával mozgásba hozta a fényképészet statikus médiumát.
…
Bővebben
Általánosan elterjedt tévhit, hogy Magyarországról a két világháború között a legnagyobb fotósok (André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa) kivétel nélkül mind elmentek, hogy aztán a fotótörténet óriásaivá váljanak más országokban. Escher Károly (1890-1966) azok közé tartozik, akik itthon maradtak, de mindannyian tudjuk, hogy életműve megkerülhetetlen, hiszen képeinek színvonala őt is az említett legnagyobban közé emeli.
…
Bővebben
1894-ben született Budapesten, Kertész Andor néven. Édesanyjának a budapesti Teleki téren volt kávékimérése. Ő pedig gyermek- és ifjúkorában sok időt töltött rokonainál Szigetbecsén. Mivel már akkor is érdekelte a fényképezés, első felvételein gyakran megjelenik az ottani táj, és az ottani emberek. Azután elhagyta Szigetbecsét, de elhagyta Budapestet is. Párizsba költözött, ahová mindig is vágyott. Nagy elhatározása volt, hogy 35 milliméteres Leica kamerájával vizuális naplót írjon életéről. Ott készült képein kezdetben érezhető volt Picasso, Calder, Mondrian hatása. A Párizsban töltött 11 év után – a II. világháború elől – New York-ba utazott, ahol a Conde Nast kiadó kezdte foglalkoztatni. Ott alapozta meg későbbi tekintélyét. Ám hiába alakult jól a szakmai élete, magánemberként nem érezte jól magát választott hazájában. Magányos volt, hiányoztak a baráti, mindenki emigránsnak tekintette, nehezen fogadtatta el magát és fotográfusi stílusát, nemszeretem feladatokkal töltötte ideje jelentos részét. Mire sikeres lett, megöregedett. 1977-ben meghalt a felesége, aki pedig tíz esztendővel volt fiatalabb nála.
…
Bővebben