Múlt század

A fotográfus Elkán László néven, Hódmezővásárhelyen született 1910-ben. Fiatalon, 18 évesen hagyta el Magyarországot, és egy éves bécsi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Itt 1939-ig egy bankban keresett megélhetést, majd egy magazin számára kezdett el cikkeket írni és fotókat készíteni. A világháború alatt a hadifogságban, majd az ellenállás alatt nyílt módja a művészetekkel foglalkozni: rajzolni, festeni kezdett. Ekkor vette fel az Hervé álnevet, melyet később művésznévként használt. A háború utáni időben aktív szakszervezeti és politikai tevékenysége mellett ismét rajzolt, festett, valamint magazinok számára fotózott. Pályája 1949-ben gyökeresen megváltozott: találkozott Le Corbusier-vel, aki az akkor épülő Marseille-i lakótömbje építkezéséről készített fotóit látva Hervét meghívta állandó fotósának. Hervé ettől kezdve szisztematikusan végigfotózta a jeles építész összes alkotását, és hamarosan számos meghívást kapott más kortárs építészektől is munkáik megörökítésére. Hervé életművének legnagyobb részét ezek a modern építészetről készített fotók teszik ki. Megbízást kapott azonban a Közel-Keleten, Indiában és Amerikában is, nyaralásai során pedig több ezer felvételt készített Franciaországban és Olaszországban.

A kolozsvári születésű Munkácsi Márton, azaz Martin Munkácsi (Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) a modern fotózsurnalizmus egyik legnagyobb úttörője, egyben korának legjobban fizetett sztárfotográfusa volt. Sikerének fő állomásain, Budapesten, Berlinben és New Yorkban olyan meghatározó magazinoknak dolgozott, mint a Pesti Napló, a Berliner Illustrirte Zeitung, a Harper's Bazaar, a Life vagy a Ladies' Home Journal. Sportolókat és táncosokat fényképezett, kivezette a divatfényképészetet a műteremből, és sajátos látásmódjával mozgásba hozta a fényképészet statikus médiumát.

Általánosan elterjedt tévhit, hogy Magyarországról a két világháború között a legnagyobb fotósok (André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa) kivétel nélkül mind elmentek, hogy aztán a fotótörténet óriásaivá váljanak más országokban. Escher Károly (1890-1966) azok közé tartozik, akik itthon maradtak, de mindannyian tudjuk, hogy életműve megkerülhetetlen, hiszen képeinek színvonala őt is az említett legnagyobban közé emeli.