Ha a fény nem a megfelelő irányból érkezik

Sok esetben – különösen a szabadban – nincs lehetőségünk a rendelkezésre álló fő világítás irányának megváltoztatására, így – főképp erős fényben – a téma megvilágításával ellentétes oldalon zavaróan éles árnyékok keletkezhetnek. Ezt derítőlap, vagy vaku használatával kerülhetjük el.

A fényképezőgépen rögzített vaku a legtöbb esetben kevés ahhoz, hogy képünk igazán jól világított legyen. Bár sokszor elkerülhetetlen a használata, érdemes az adott fényképezési szituációt átgondolnunk, valóban szükségünk van-e rá vagy meg tudjuk-e oldani nélküle is a helyzetet. Egy esetben azonban biztosan jó szolgálatot tesz. Olyan helyzetekben, amikor az adott megvilágítás irányán nem tudunk módosítani. Ilyen a nap fénye, ami az egyik oldalon tökéletes világítást biztosít, azonban a túlsó oldalon éles árnyékok keletkeznek, amelyek nem tartalmaznak semmilyen részletet, hiszen a két oldal közötti megvilágítás különbség már túlmegy a képérzékelő vagy a film érzékenységi tartományán.

Vaku helyett használhatunk derítőlapokat is. Ezek az eszközök kültéren igazi sztárokká válhatnak, hiszen nem igényelnek energiaellátást, elhelyezésüket teljesen szabadon választhatjuk meg, nagy felületük pedig szép, szórt fényeket eredményez.

Vakuk

Beépített vaku

A mai korszerű kamerák szinte mindegyikén megtalálhatók, kivéve a gyártók zászlóshajóinak számító profi fényképezőgépeket. Hátrányuk az alacsony teljesítmény, ami csak kis távolságban teszi lehetővé használatukat. Ezek a vakuk ráadásul a gép akkumulátorából nyerik az energiát, így az akku gyorsan lemerül, különösen hideg időben. Szintén nehézséget okoz, hogy a fény iránya nem változtatható, így csak direkt villantásra alkalmas, ami vörösszem-effektust eredményezhet. Ezt fokozza az is, hogy a vaku és az objektív tengelye közel van egymáshoz. Természetes világítás mellett derítővakuként használva ez a tulajdonság azonban előnyünkre is válhat, hiszen így kevés árnyék keletkezik.

Fix reflektoros vaku

Ez a típus többnyire közepes teljesítményű, kisméretű eszköz. A beépített vakuhoz képest előnye, hogy az optikai tengelytől távolabb villan, így kevésbé hajlamos a vörösszem-effektusra. Annál általában nagyobb teljesítményű, és több szolgáltatást is nyújt, újratöltési ideje – egyes esetekben még a nagyobb rendszervakukénál is – gyorsabb és saját áramforrást használ, így vele több felvétel készíthető. Nem alkalmas viszont indirekt vakuzásra, kis mérete és súlya viszont jól használhatóvá teszi, kültéri derítő vakuzáshoz.

Forgatható-dönthető fejes rendszervaku

Ez a típus biztosítja a fotós számára a legváltozatosabb lehetőségeket és a legnagyobb fényteljesítményt. A nagy teljesítmény és a dönthető-forgatgató vakufej az indirekt vakuzást is alkalmassá teszi, ami változatos világítási megoldásokat tesz lehetővé, külső és beltéri munkáknál egyaránt. A vakufejbe épített reflektora régebben manuálisan, a mai készülékekben automatikus motoros mozgatással az objektív gyújtótávolságának megfelelően állítható be. A rendszervakuk ára általában magas, és áramfelvételük is a legnagyobb. Ráadásul súlyuk és méretük sem elhanyagolható.

Makro-vaku

Gyűrű alakú vaku, amit használatkor az objektív frontlencséjét fogja körbe, ami makro felvételeknél árnyékmentes világítást eredményez. A korszerű, professzionális típusok több ki/bekapcsolható villanócsövet is tartalmaznak, így változatos árnyékhatásokat is létrehozhatunk velük. Portré- vagy divatfotózáskor ez a tulajdonságuk szintén jól használható, és a gyűrű alakú fény a szemben tükröződve is izgalmas hatást kelt.

A vörösszem-effektus

A fényképezőgépek belső vakuja az objektív tengelyéhez viszonylag közel helyezkedik el. Ez eredményezheti azt, hogy a képen szereplő személy szeme vörösen világít, ha tág pupillánál a vaku fénye a szemfenék vérereiről verődik vissza. A vörösszem-effektus veszélye csökkenthető külső vakuval, amely távolabb helyezkedik l az optikai tengelytől vagy indirekt vakuzással, esetleg vakudiffúzor használatával, amely szórt világítást ad. További lehetőség a fényképezőgép a vörösszem-csökkentő üzemmódja. Az eljárás úgy működik, hogy a gép az expozíciót megelőzően a több elővillantást végez, amivel leszűkíti modellünk pupilláját, így kisebb a szemfenékről történő fényvisszaverődés esélye.

Automatikus vakuzás

Ebben az üzemmódban a fényképezőgép és/vagy a külső vaku számítógépe dönti el, mikor szükséges és milyen mértékben a vaku használata. Ilyen esetek, ha a fény már nem elegendő a fényméréshez vagy a hosszú záridő bemozdult képet eredményezne, de ilyen az erős ellenfény is, amikor a képen csak az előtérben lévő modell fekete sziluettje látszódna, vaku használata nélkül.

Bekapcsolt vaku üzemmód

Ebben az esetben a vaku minden egyes exponáláskor villan, az expozíciós beállításoktól függetlenül. Ebben az üzemmódban, megfelelő környezeti megvilágítás esetén a vakut derítésként használhatjuk, amikor a vaku kiegyenlíti a túlzottan nagy kontrasztkülönbségeket, például a déli napsütésben készült portréfotók ál és orr alatti erős árnyékok kivilágításával.

Vakuexpozíció-korrekció

A Bekapcsolt vaku üzemmód használatánál a vaku fénye a környezeti világításhoz képest lehet, hogy túlzott vagy éppen kevés. Az erős vakufény túlexponálja (beégeti) részlettelenné teszi az előteret, míg a gyenge vakufény nem derít megfelelően, az előtér a villanás ellenére részlettelen, bebukott lesz. A vakuexpozíció-korrekció ezen a problémán segít, hogy a képen a háttér és a fényképezés tárgya egyaránt jól exponált legyen. Ehhez alkalomadtán több próbafelvételt is szükséges elkészítenünk, más-más korrekció beállításával.

Kiegészítők

Vakus derítéshez érdemes a vakura szerelhet, annak fényét egyenletesebbé tevő előtétet használnunk, a homogén világítás eléréséhez. Ilyenek kaphatók direkt és indirekt változatban is. Előbbi a vaku fényét megszórva ereszti át (diffúzor), míg az utóbbi a felfelé vagy hátrafelé fordított vaku fényét visszaverődve irányítja a felvétel tárgyára.

Derítőlapok

Vaku helyet használhatunk fényvisszaverő, ú.n. derítőlapokat is. Ezek többféle kivitelben, méretben és formában készülnek. Velük a vakuénál sokkal szebb világítást érhetünk el, mivel felületük többszöröse a vakuk fényét kibocsátó felületnek, azaz a rájuk eső fényt szétszórják, attól függően, hogy felületük milyen kialakítású. A derítőlapok általában összecsukhatóak, kis helyen elférnek, könnyűek és ezért jól szállíthatók. Emellett energiaellátást sem igényelnek.

A derítőlapok talán a legjobban használható kiegészítők a fotózás területén. Sokoldalúan használhatók, és sokféle típusból válogathatunk, méretben, konstrukcióban és színben egyaránt. Szállításuk könnyű, hiszen szétszerelhetők vagy összecsukhatók, és használatuk sem ütközik nehézségekbe, hiszen könnyen elhelyezhetők és mozgathatók. Kapatók fényes- és matt felületű derítőlapok. A fényes felület erősebb, tehát karakteresebb fényt ad, árnyékban ez használható a legjobban. Az ezüstszínű veri vissza a legtöbb fényt, gyakran a kék ég is elég a megfelelő megvilágításhoz, ám az ég kéksége a fény színét is befolyásolja, korrekciója sárga szűrővel vagy olyan – napfény felületű – derítőlappal lehetséges, amelyen az ezüstöt sárgával kombinálták. Az ilyen derítőlap jól használható portré fotózásakor is, mert melegebb bőrszínt varázsol a képre.

A matt felületek kevesebb fényt vernek vissza, a szürke színű például szinte csak a fényképezőgép számára látható, szabad szemmel nem, ezért használatához gyakorlat szükséges. A matt fehér már több fényt ver vissza, míg a matt ezüst hatása a fényes ezüsthöz nagyon hasonló, csak kevesebb fény visszaverésével, így érdemes az utóbbit választanunk.

A fentiek mellett az arany felületű derítőlapok fordulnak még elő a leggyakrabban. Ezek a fény színét megváltoztatják, ezért használatuk gyakorlatot igényel, a színhelyes képek készítéséhez. Nyári divatfotókhoz jól használhatók, mivel a bőrt bronzbarnára színezik, azonban természetesen a ruhadarabok színe is megváltozik, azonban ez a sárga hatás túlexpozícióval korrigálható.

A derítőlapok ára nem magas, viszont nagyon sokoldalúan használhatók, ezért az amatőrök eszköztárában is ott van a helyük. Hatásukat vásárlás előtt otthoni eszközökkel is kipróbálhatjuk, fehér kartonlappal, vagy éppen alufóliával.

Derítőlapok esetében a kész fotó világítását a használt világítótest felülete határozza meg, ezért érdemes átgondolni, milyent is válaszunk az adott feladathoz. Amatőr célokra a legjobb választás egy-két 25×50 és egy 75×125 cm-es ovális derítőlap, amelyeknek két oldala különböző színű (fehér/arany, ezüst/arany). Esetenként a derítőlapok huzata ki is fordítható, és belől két további színű fényszóró felületet találunk. Az ilyen derítőlapokkal az általuk visszavert fény színét is módosíthatjuk, ízlésünk szerint. A derítőlapokat természetesen kombinálhatjuk a vakus derítéssel is.

Arc fotózása

A nap a modell mögött legyen, hogy a fény a haját kiemelje (hajfény), A derítőlappal pedig az áll alatti és a haj által vetett árnyékokat finomítsuk úgy, hogy azt az arc alatt helyezzük el. A derítőlapok mozgatásával az árnyékok pontosan beállíthatók. Az ellenfény-derítőlap párosítás makrofotózáskor is jó eredményt ad, használata pedig könnyű, mivel a keletkező árnyékokat beállítás közben is látjuk és a derítőlap mozgatásával módosíthatjuk.

Nagyobb tárgy, portré vagy teljes alak fotózása

Az ellenfényben elhelyezett, fotózandó objektummal szemben elhelyezett – a méretekhez igazodó – derítőlap adja a főfényt, míg egy kisebb lappal oldalról a maradék árnyékos területeket világítjuk meg. A felületek méretének és elhelyezkedésének változtatásával a kép megvilágítását teljesen szabadon, magunk választhatjuk meg.

Ha a fotó tárgya teljesen árnyékban van

Egy nagyobb felületű, ezüst derítőlappal direkt világítást hozhatunk éltre, miközben az árnyék kínálta szórt fény is megmarad, így a világításunk teljesen plasztikus képet eredményez majd.

Steiner Gábor