Magán-Raktár (a Vidámpark sorozat)

{module 34}

 

„Ezek a tengerparti helyek és örömteli tágyaik – vidámparkok – alapvető múltidejűséget hordoznak. A vidámparki gépek nosztalgiát árasztanak arhaikus mechanikus kényelmükkel, de ez a hatás a múltidejűséget nem mint szentimentális veszteséget idézi, sokkal inkább mint egy enigmatikus helyet, amelynek kifürkészhetetlen jelentősége van. Ez az enigmatikus jelentés az elveszettség érzésében manifesztálódik, tehát a jelentés nélküliség csak olyannak tűnik, mint egy elveszett tapasztalat. Talán ezért érzik otthon magukat ezeken a helyeken a tínédzserek. A vidámpark egy hely, ami nem egy hely. Ez az a hely, ahol anélkül lehet otthon lenni, hogy el kellene dönteni, hogy hol is van valójában. ’Elütni az időt’. A pattogatott kukorica illata, a sós levegő a színesre festett, fura szerkezetek között, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az emberi testet elidegenült állapotba rázzák, kivül rekesztik talán a nyugtalan otthontalanságot erről a konkrét történelmi és kulturális helyről.”
David Bate
(a Text and Work című könyvből, szerk. Violet McClean 2006, eredetileg kiadva: Reader in Photography, University of Westminster, London 2006)

„Ezek a tengerparti helyek és örömteli tágyaik – vidámparkok – alapvető múltidejűséget hordoznak. A vidámparki gépek nosztalgiát árasztanak arhaikus mechanikus kényelmükkel, de ez a hatás a múltidejűséget nem mint szentimentális veszteséget idézi, sokkal inkább mint egy enigmatikus helyet, amelynek kifürkészhetetlen jelentősége van. Ez az enigmatikus jelentés az elveszettség érzésében manifesztálódik, tehát a jelentés nélküliség csak olyannak tűnik, mint egy elveszett tapasztalat. Talán ezért érzik otthon magukat ezeken a helyeken a tínédzserek. A vidámpark egy hely, ami nem egy hely. Ez az a hely, ahol anélkül lehet otthon lenni, hogy el kellene dönteni, hogy hol is van valójában. ’Elütni az időt’. A pattogatott kukorica illata, a sós levegő a színesre festett, fura szerkezetek között, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az emberi testet elidegenült állapotba rázzák, kivül rekesztik talán a nyugtalan otthontalanságot erről a konkrét történelmi és kulturális helyről.”

David Bate
(a Text and Work című könyvből, szerk. Violet McClean 2006, eredetileg kiadva: Reader in Photography, University of Westminster, London 2006) 

{{share}}

{module 34}

Tagged under:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Back to top