Egy pályatársuk – ahogy mondani szokás: talán kalandvágyból – itthon maradt. Életműve a mai napig nagyobbrészt feltáratlan, sőt: jelentős része kis híján megsemmisült… Több, mint 30.000 (!) felvételének megmentéséért még küzdenek az Országos Széchényi Könyvtárban. Escher Károlyról beszélünk. Fotóriporteri pályája 1928-ban indult, és az egyik legtöbbet foglalkoztatott képtudósító volt évtizedeken keresztül. Több ezer felvétele jelent meg különböző lapokban – és több tízezer nem jelent meg.

Tavaly volt születésének 120. évfordulója; ebből az alkalomból három tárlat igyekezett felhívni a figyelmet életútjának sajátosságaira és az életmű kvalitásaira A kiállítások anyagát a rendezők összehangolták, így az ismétlések nélküli tematikus tárlatok szélesebb megközelítésben mutattak be részleteket munkásságából.

A jelen válogatás a hazai politikai élet eddig döntő mértékben ismeretlen Escher-felvételekből nyújt ízelítőt. „Soha semmilyen politikai pártnak tagja nem voltam” – írta visszaemlékezésében a riporter 1952-ben (!), s ez megfelel a valóságnak. Ő „csak” jelen volt a politika hullámzó viszonyai között, s tette a dolgát: bemutatta az eseményeket. Ez a tárlat a negatívörökség megmentésének, feldolgozásának jelenlegi állapotát tükrözi: a képek csak pár év – de történelmileg milyen kritikus idők – emlékeiből adnak vizuális emlékeket. Ám ebből is megítélhető, hogy Escher Károly – noha az általa befutott pálya ismeretlenebb – hasonlóan jelentős munkásságot folytatott, mint azon világhírűvé vált kortársai, akik külföldre mentek.

A teljes Escher anyag feltárása – estenként fizikai megmentése– még a jövő feladata. Aligha igényel bizonygatást, hogy mai társadalmi, gazdasági viszonyok közepette ez nehezebb az átlagosnál. Ugyanakkor: elegendő pl. a Teleki-temetés két képének alaposabb megtekintése, hogy láthassuk: múltunk mélyebb, differenciáltabb megismerése a tét. Az Escher életmű kutatói ehhez várnak segítséget, ezért ez a kiállítás egy fontos állomás ebben a folyamatban.

A képek egyszerűen nem állják már ki az idő próbáját a készítésük technológiája miatt. Celluóz-nitrát film ugyanis az alapanyaguk, ami akkor egy elterjedt formátum volt, viszont természetéből adódóan folyamatosan bomlik. Ezt megállítani sajnos nem lehet, csak lassítani. Az OSZK Fénykép- és Fotóművészeti tárában dolgoznak a kb. 30.000, nagyrészt még publikálatlan kép megmentésén. Erre két lehetőség kínálkozik: a kontaktmásolás és a digitalizálás. Mindkét eljárás drága, de a kontaktmásolás időtállóbb, ezért az OSZK-ban (a képek rendszerezésével egybekötve) ezt alkalmazzák. Ami veszélyezteti a folyamatot, és így a képek megmentését: az idő-, ember- és pénzhiány.

{{share}}

{module 34}