A csendélet a festészetnek mindig kedves témája volt. Az évszázadok során képek ezrei születtek, dolgozták fel, oldották meg, az egymás mellé helyezett különböző tárgyak együtteseinek síkban való ábrázolását. Ezt a hagyományt később a fotográfusok is folytatták. Ez még „natura morte” vagyis a csendélet, az önmagáért való szépség, megejtően idillikus világa.Még később, a színes magazinok, és a reklám megjelenésével ez a szemlélet torzul, funkcionálisan a profit szolgálatába áll. Mára már semmi nem az ami, mesterségesen felfokozott, rafináltan, az áru tulajdonságait kívánatossá tevő tárgyfotók, amiket találunk a minket körülvevő világban. Ilyen csendéleteket, vagyis inkább tárgyfotókat készít Steiner Gábor. A fotók mindegyikén a fénynek van nagy szerepe. Ha nincs fény, akkor sötét van. E két véglet között a fény és a sötét finom fokozatai adják a tónusokat, ami az egyik kulcsfontosságú elem tér és formaérzékelésünk szempontjából. A fényből ered az árnyék is, az a sötét terület, amelyet egy a fényforrás és az adott terület között álló tárgy hoz létre. Az árnyékok eligazítanak minket a fényforrás helyzetét és erősségét illetően.

A fény színérzékelésünkben is nagy szerepet játszik. A tárgyak valódi színét módosítják az árnyalatok, az árnyékok és a rávetülő fény. Ritkán fordul elő, hogy csak egy fényforrás van, ezért általában egy tárgy több oldalról is felveszi a rávetülő színek apró foltjait. Sokszor maga a fény a kép valódi témája, amely összetartja az egyes képi elemeket, kifejezi a hangulatot és utal a belső téren kívüli világra.

Szlaukó László képzőművész