Hat l\u00e1d\u00e1ban \u00e9rkeztek azok az eredeti (vintage) nagy\u00edt\u00e1sok, melyek 1955 j\u00faniusa \u00e9s 1956 febru\u00e1rja k\u00f6z\u00f6tt \u00f6t ausztriai v\u00e1rosban, Innsbruckban, B\u00e9csben, Bregenzben, Grazban \u00e9s Linzben bemutatott t\u00e1rlat m\u0171t\u00e1rgyai voltak. A fotogr\u00e1fi\u00e1kat k\u00eds\u00e9ri az a k\u00e9t, most m\u00e1r \u00fcres b\u0151r\u00f6nd is, amelyekben azok gondosan elcsomagolva rejt\u0151ztek t\u00f6bb mint 50 \u00e9vig az innsbrucki Francia Int\u00e9zet pinc\u00e9j\u00e9ben.<\/p>\n
Az id\u0151 arca c\u00edmet visel\u0151 \u00e1ttekint\u0151 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s a Magnum Photos – az 1947-ben Robert Capa javaslat\u00e1ra Henri Cartier-Bresson, George Rodger \u00e9s David „Chim” Seymour \u00e1ltal k\u00f6z\u00f6s akarattal l\u00e9trehozott els\u0151 f\u00fcggetlen fot\u00f3\u00fcgyn\u00f6ks\u00e9g – az \u00fcgyn\u00f6ks\u00e9g nyolc neves tagj\u00e1nak k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 f\u00f6ldr\u00e9szeken, t\u00e1jakon k\u00e9sz\u00edtett fot\u00f3riportjait mutatja be. Werner Bischof, Henri Cartier-Bresson, Robert Capa, Ernst Haas, Erich Lessing, Jean Marquis, Inge Morath \u00e9s Marc Riboud elt\u00e9r\u0151 sz\u00edn\u0171 farostlemezre kas\u00edrozott fekete-feh\u00e9r k\u00e9pei Indi\u00e1t\u00f3l Egyiptomon \u00e1t, Magyarorsz\u00e1got \u00e9s Dalm\u00e1ci\u00e1t sem megker\u00fclve, Angli\u00e1t, Franciaorsz\u00e1got is \u00fatba ejtve az Andokig rep\u00edtik n\u00e9z\u0151iket. Van k\u00f6z\u00f6tt\u00fck egy\u00edv\u0171 sorozat \u00e9s egyedi k\u00e9pekb\u0151l \u00e1ll\u00f3 szerz\u0151i sz\u00e9ria.<\/p>\n
A Magnum Photos Els\u0151k ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s rendk\u00edv\u00fcli fontoss\u00e1ggal b\u00edr, mert az \u00fcgyn\u00f6ks\u00e9g egy m\u00e1sik tev\u00e9kenys\u00e9gi k\u00f6r\u00e9be enged bepillant\u00e1st, s ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sba rendezve teszi l\u00e1that\u00f3v\u00e1 a jellemz\u0151en a sajt\u00f3ban megjelen\u0151 munk\u00e1kat. Ez a t\u00e1rlat volt az els\u0151 l\u00e9p\u00e9se annak a folyamatnak, amely bizony\u00edtja, hogy a Magnum Photos fotogr\u00e1fusainak egy\u00e9ni tev\u00e9kenys\u00e9ge, egyedi l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dja, kiv\u00e9teles tehets\u00e9ge egy k\u00f6z\u00f6s, a vil\u00e1gr\u00f3l, az emberr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 fotogr\u00e1fiai v\u00edzi\u00f3ban is m\u0171k\u00f6d\u00f6tt.<\/p>\n
A fotogr\u00e1fiai t\u00e1rsul\u00e1s t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben az els\u0151 \u00e9vtized trag\u00e9di\u00e1kkal teli volt, m\u00e1r a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s ausztriai bemutat\u00e1sa idej\u00e9n k\u00e9t tagja halott az alap\u00edt\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1gnak: Robert Capa 1954-ben Indokin\u00e1ban tapos\u00f3akn\u00e1ra l\u00e9pve halt meg, m\u00edg Werner Bischof kilenc nappal el\u0151bb az Andokban, aut\u00f3balesetben vesz\u00edtette \u00e9let\u00e9t. \u00cdgy a Magnum Photos Els\u0151k ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sa azt is hivatott volt igazolni, hogy a Magnum l\u00e9tezik, az alap\u00edt\u00f3k szellemi \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9t tov\u00e1bbviszi \u00e9s az \u00fcgyn\u00f6ks\u00e9g tev\u00e9kenys\u00e9ge meghat\u00e1roz\u00f3 jelent\u0151s\u00e9ggel b\u00edr. Az, hogy ez azt\u00e1n mennyire lesz \u00edgy a k\u00e9s\u0151bbiek sor\u00e1n, m\u00e1r akkor sejthet\u0151 volt az alap\u00edt\u00f3k szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek ismeret\u00e9ben \u00e9s p\u00e1ratlan tehets\u00e9g\u00fcknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en.<\/p>\n