Filmekröl általában
A
színes negatív film a legelterjedtebb nyersanyag, amire az amatörök
dolgoznak. A mai filmek lehetöséget adnak arra, hogy kisebb
technikai hibákat, amit fotózás közben elkövetünk, azt a laborban
korrigálni lehessen. Ezek a minösége annyira jó, hogy sok profi
fotós is használja munkája során. A negatív filmekröl készítik
a papír képeket.
A
fordítós filmekböl elöhívás után diapozitív lesz. Ha ezt a
típusú filmet használjuk nagyon pontosan kell
exponálni, mert a dián már nem lehet változtatni a késöbbiekben.
A
fekete-fehér filmek nem csak negatívnak, de bizonyos típusait diának
is elö lehet hívni. Manapság már nem olyan elterjedt a fotósok körében,
mint a színes film, de érdemes kipróbálni, mert sokkal kifejezöbb
és drámaibb képeket tudunk készíteni vele.
A
filmek érzékenységét ASA vagy DIN számban adják meg. A normál fényérzékenységű
film 100 ASA-s. Minél kisebb a filmérzékenység, annál nagyobb a színtelítettség
és finomabb a szemcsézettség.
Ahogy
nö a fényérzékenység úgy csökken a kontraszt és nö a
szemcsézettség. A filmkazettákat DX kóddal látják el, amiröl a
fényképezögép érzékelöje leolvassa az ASA értéket és beállítja
a fényméröt. A régebbi gépeknél manuálisan kell beállítani
ezt az értéket.
Próbáljunk
ki különbözö típusú és fajtájú filmeket. A tetszésünknek
legjobban megfelelö filmmel készítsünk felvételeket változó fényviszonyok
mellett, más és más expozíciós értékekkel, ezekröl készítsünk
feljegyzéseket. Az expozíció korrekciót próbáljuk ki különbözö
értékekkel. Így az expozíció korrekciót és a film türöképességét
megismerve, ki tudjuk használni a film minden tulajdonságát.
A
filmeket lehetöleg még az utazás, vagy egy hosszabb út elött vegyük meg. Általános
felhasználásra 100-as, vakus képekhez 100- 400-as filmet vegyünk, de érdemes
kipróbálni az 50 ASA-s filmeket vagy a 800 ASA-s nagy érzékenységü
negatívot is. A nyersanyagot lehetöleg hüvös, száraz helyen tároljuk.
A
portré filmekröl bövebben [részletek]
