Mai Manó fotográfiái
      Az Ab Ovo Kiadó és A Magyar Fotográfiai Múzeum angol-magyar nyelvü albuma, valamint
      A Magyar Fotográfiai Múzeum kiállítása a Magyar Fotográfusok Házában (Mai Manó Ház)
      
        
        
      2003. október 27-december 7.
      
"Pár évvel ezelött, amikor elöször
      mondtam, írtam le ezt a nevet: Mai Manó, azt hitték jópofáskodom. Azóta
      sokan megtanulták, hogy „a Maimanó” az egy gyönyörü müteremépület
      a Terézvárosban. Ez nagyjából rendben van. Itt az ideje, hogy azt is
      megtudják, és föleg meglássák, hogy e pazar atelier építtetöje,
      Mai Manó, vagy ha úgy jobban tetszik May Emmanuel, a 19. század fordulójának
      különleges képességü fényképészeként megérdemelten válik
      lassanként ismét közgondolkodásunk részévé."
      Kincses Károly
      
      
Kevés olyan európai város van, ahol
      ehhez fogható módon, épségben megmaradt volna és továbbra is a
      fotográfia szolgálatában állna egy, még a múlt században épült fényképész
      müteremház, annak minden tartozékával, három napfénymüteremmel,
      gazdagon díszített várószobával, homlokzatán a fényképezés és a
      festészet allegorikus alakjaival. Értéke ez mind Budapestnek, mind a
      magyar építészetnek, de legföképpen a magyar fotográfiának.
      Ezzel az albummal és a saját müteremházában rendezett elsö
      igazi kiállításával köszönetet mondhatunk a ránk maradt képek és
      a ránk hagyott ház alkotójának, Mai Manónak.
      
Ha csak annyit írnánk Mai úrról, hogy fényképészmester,
      szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselöje,
      1885-töl udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna, hiszen
      a maga korában féltucatnyi magyar fényképészröl lehetett
      ugyanezt állítani. De tegyük hozzá, hogy alapítója és föszerkesztöje
      volt A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan
      etalonja a fényképészeti szaksajtónknak, s toldjuk meg azzal is, hogy
      a maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély,
      akire még a konkurens mütermek fényképészei is felnéztek.
      
Apja dr. Mai Henrik bölcseleti és
      orvosdoktor, föreáliskolai tanár volt Budán, aki a késöbbiekben
      saját intézetet nyitott. Mai Manó már 14 évesen inaskodott Kalmár Péter
      Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt.
      Késöbb a Borsos és Koller cégnél tanult. Aki ekkoriban valamicskét
      is adott magára, külföldön is tökéletesítette tudását, így töltött
      ö is két évet Grazban, Leopold Bude mütermében, miközben magánúton
      leérettségizett. Hazajöve Budapestre, Koller tanár mütermébe
      került laboránsnak. Csekély nyolcévi tanulás után, 1878-ban lett Mai
      Manó önálló fényképésszé. Mai és Társa néven a Vilmos császár
      út és Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis müteremházban
      dolgozott.
      
1885-ben már fönök, három-négy segédet
      utasított. Elsösorban a felsö középosztályról készítették
      mütermi portréikat, de korai riportjellegü felvételei is
      maradtak, miként azt a könyvben és a kiállításban is bizonyítja.
      1885-ben alapító tagja volt a Fényképész
      Ifjak Önképzö és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezöje a
      Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban aztán a Fényképészek
      Asztaltársaságának is elnökévé választották. Kitüntetései késöi
      verzóinak teljes felületét betöltötték. Az 1900-as párizsi világkiállításon
      például aranyéremmel honorálták képeit.
      Az Ab Ovo Kiadó és a Magyar Fotográfiai
      Múzeum jelentette meg azt az albumot, amely Mai Manó több mint száz képe
      mellett Nádas Péter esszéjét és Kincses Károlynak a fényképészről
      írott tanulmányát is közli. Az eredeti képek pedig december elejéig
      tekinthetök meg a Mai Manó volt lakószobáiból, fürdöszobájából
      kialakított kiállítási térben.
  
      Forrás: Mai Manó Ház